A szemnek láthatatlan

Néha meg kell állni egy röpke pillanatra,
Észrevenni azt, amit máskor nem veszünk.
Mi az, ami szívemnek örökre megmaradna?
Egy pillantás, egy érintés, mit egyikünk sem feledünk.

A homokóra homokja gyorsan lepereg,
Ha lejár az időnk mi marad nekünk?
Ha hozzám érsz én még mindig remegek,
Együtt, vagy külön, de élnünk kell életünk.

Nem minden könny fájdítja a lelket,
Ha közben a szavak tudnak szépen szólni.
Van ami látható a szívnek de láthatatlan a szemnek,
Nem minden tekintetet kell magunkra vonni.

Jobb néha csendesnek és szerénynek lenni,
Ne tudják ha fáj vagy éppen boldog vagyok.
Jobb néha csendesen, de végtelenül szeretni.
Hisz az esti csillag fénye csak kettőnkért ragyog.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.