ERJEDŐ ÜRESSÉG-ILLÚZIÓK

Tasi83

Összegyűjtögetve vélt
s valós tett-tényeket
– meglehet –, az ember
sok esetben még így sem lett okosabb;
egyszerre lelassul,
majd aláereszkedik egy-egy kisstílű,
manipulált köntörfalazás,
esetleg jól csengő ígérgetés
lelke penészes falaira,
amik mit sem érnek,
ha lehet őket méltán beváltani.

Sejthetetlenül elkaszálja önmagát
is naponta e mostani groteszk Valóság,
mert kicsinyes fejük fölött
akár valami ereszkedő,
láthatatlan glória ereszkedő
hurok setétedik.

Mint a sejtelem sokszor
jó volna, ha végképp
elülhetne a sok érthetetlen,
szószátyár, prédikáló kotkodácsolás,
hiszen mozgékony kőkezek
hozzák s szegik meg
egyszerre egy napon törvényeiket.
Billegő kötéltáncos-lelkek
a Lét köldökén.

Mintha titkos burok
hasadna le e földi húsról
előbb-utóbb, muszáj volna
kimondva is megszólalni,
hátha még valaki megértené
mi is zajlik percre pontosan
az egyes viharvert-emberek
benső lelkiismeretében?!

Odabent már érezhetni
ülepedni valami lassú,
erjedő, dohszagú tartós kiüresedést,
mely a tartós Hiánnyal rokon.
Széljárta, kiüresedett Semmit
dédelget észrevétlen
egy-egy csavargó-lélek
ütött-kopott pályaudvarok váróiban.

Az arcokon sziszegve
szétfutottak a romladékony
hajszálrepedések.
Az Idő-ütötte stigma-sebeken
hamari Léthe-feledés szivárogna,
persze csak, ha hagynák.

Mintha a létezéssel
egyszerre süllyedne
egyre lefelébb a rétegek közt
az ember; hamis világosságok
világítják az egy-lényeget is,
de minek?!

Mintha már sehogy
sem lehetne megfejteni
az adott szavak igazságtartalmát,
a részek közti illeszkedések belső,
kitenyésztett illeszkedéseit,
mintha a Világ most
csupa figyelő digitális szem volna;
egyetlen pillanatra sem
maradhatnánk egymagunkban.