Mintha a lélekből áradna valami itt, gondolatcseppek száradnának a papírra, a terheltnek tűnő író reménységeként, miként a gyertyafényben rajzolja betűit.Tovább olvasom…
Szívem néha elkalandozik. Olyan jó lenne végre csak lenni már – élvezni és érezni, mit az élet adna,Tovább olvasom…
A költészet ott kezdődik, ahol a csend már nem elég, ahol a szív félszavakból egész világot megért.Tovább olvasom…
Szeretem amikor megállít a pillanat S átkarolja vállam láthatatlan fénnyel Ilyenkor érkeznek a legszebb percek A csoda fátylak megérintenek.Tovább olvasom…
Egyszer csak elcsendesül a világ, a mozdulat a levegőben marad, mint egy elfeledett, halk ígéret, láthatatlan csoda száll a légtérben.Tovább olvasom…
Rámtalált egy belső hang Megcsókolta lelkem, Hiányzott a szívemből A valódi csendem.Tovább olvasom…
Csend van bennem, befelé fordulok. Elcsendesedek. Nem szavakkal,Tovább olvasom…
Egy rozsdás pánt halk rezzenéssel enged eddig csak a csend lakta a szobát, ahol a gondolatok súlya húzott mélyre, s a titkokat a falak magukba zárták.Tovább olvasom…