Szél viszi a hírt

János művész úrnak vérében folyt a zene szeretete. Amikor tehette, elővette hangszerét és hangulatának megfelelően húzogatta a húrokat. Gyönyörű, sajátos muzsikákat szerzett. Ez adott erőt neki idősebb korában is a mindennapok nehézségeinek elviseléséhez. Amikor átköltözött az égiekhez, saját szerzeményével is búcsúztatták. A hangot sodorta a szél, majd újra visszakeringette a ravatalhoz. Hírül adta az őt értő embereknek, hogy a híres alkotó elhagyta ezt a világot. Sokan ismerték a dallamait. Olyan alkotásokat hagyott maga után, amiket sokáig nem felednek. Csak már soha nem hangzik úgy, ahogy az ő lelke éltében diktálta. A szél zúgásában mindig ott sír a hegedűszó.