Napló

Épp a mosnivalót szedte össze lánya szobájában, amikor meglátta a sötétkék borítójú könyvecskét a vánkos alatt. Kezébe vette, kinyitotta. Az első oldalon ez állt: Naplóm. Gyorsan visszatette a párna alá a naplót, összeszedte a piszkos ruhát, ami szanaszét hevert a földön, majd bekapcsolta a mosógépet. Lánya ma is később jött haza, mint kellett volna, de a kérdésre, hol volt ilyen sokáig, a szokásos választ kapta: a barátnőivel nézelődtek az üzletekben. Mikor rákérdezett, melyik barátnőivel, lánya azt felelte, hogy úgysem ismeri őket. Ez az állapot már hetek óta tartott, a lány alig beszélt az anyjával. Az asszony kezdett nyugtalankodni. Mi történt a lányával, miért titkolódzik előtte...? Aztán azzal nyugtatgatta magát, hogy a lány tizenhat éves, lehet, hogy szerelmes...Nem hagyta nyugton a dolog. Amikor lánya elment a könyvtárba, bement a szobájába, hogy megkeresse a naplóját. Tudta, hogy ez nem helyes, de tudnia kellett, mi történik a lányával. Felemelte a párnát, a napló nem volt ott. Benézett az ágy alá és meglátta a kék borítójú könyvecskét. Kinyitotta azon az oldalon, ahol az utolsó bejegyzés volt. Beleolvasott: "Ma megint találkoztam vele, haza akart kísérni, de mondtam neki, hogy majd legközelebb. Anyu otthon volt, nem akartam, hogy elkezdjen nekem papolni, hogy ráérek még fiúzni, most legfontosabb számomra a tanulás, bla-bla. Amúgy meg el tudom képzelni, micsoda cirkuszt vágott le volna anyu, ha meglátja őt. Viszont ma megint találkozunk és moziba megyünk!!! Alig várom!!! Anyunak persze azt mondtam, hogy könyvtárba megyek, hosszabb ideig leszek ott, mert az egyik osztálytársnőmmel egy beszámolót kell készítenünk történelem órára...Ha-ha-ha!"
Az asszony elszörnyedt, ideges lett, azonnal felhívta a lányát. A lány telefonja kicsengett, de senki sem vette fel. Alig várta, hogy a lány hazajöjjön. Végre megcsördült a kulcs a zárban.
– Hol voltál? –kérdezte az anya.
– Hát a könyvtárban, hiszen mondtam, hogy beszámolót kell írnunk és... – nem fejezhette be mondanivalóját, mert az anya közbevágott:
– Hazudsz! Nem voltál könyvtárban!
– Dehogyisnem, hol másutt lettem volna?
– Csavarogtál, vagy moziban voltál, vagy, mit tudom én, de abban biztos vagyok, hogy nem a könyvtárban voltál! – kiáltotta az anya.
– Nyugodj meg anyu, könyvtárban voltam. – mondta a lány mosolyogva.
– Még van kedved nevetni? Mindjárt szájon váglak! Erre tanítottalak? Hogy hazudj, csalj...? Tudod mit, ne is lássalak, tűnj a szobádba! – üvöltötte az asszony. A lány biccentett egyet anyja felé, majd méltóságteljesen bevonult a szobába. Az asszony leroskadt a székre. Arcát két kezébe temette. Haragja lassan lecsillapodott, helyette határtalan szomorúság fogta el. "Ezt érdemeltem a lányomtól, akit egyéves kora óta egyedül nevelek...?"A lány apja kiutazott Bolíviába, aztán ott is maradt. Róla és a lányáról elfeledkezett. Új életet kezdett a messzi távolban. Amikor a lány kisebb volt, gyakran kérdezte, mikor jön haza az apja, de idővel rájött, hogy nem jön már vissza hozzájuk. Milyen jól elvoltak ez idáig ! Az iskolában szorgalmas, igyekvő tanuló volt, versenyekre járt, gyönyörűen rajzol, de sok örömöt szerzett neki! Most meg...?Hazudik, mintha könyvből olvasná...Mit ronthattam el? – kérdezte saját magától. Választ azonban nem talált a kérdésre.
Másnap a lány időben jött haza, tanult, majd segített az anyjának a befőzésben. Befőttet raktak el télire, körtét meg szilvát. Az asszony csodálkozott is, mennyire más ma a lánya, aztán eszébe jutott, hogy biztosan a tegnapi szidás miatt szelídült meg. Egy-két napig semmi különös nem történt. Igaz, az asszony délutános volt a fodrász szalonban, amelyet már hat éve ő vezetett. Mire este fél nyolckor hullafáradtan hazatért, a lánya már otthon várta. A következő héten megint nem a szokásos időben jött meg a lány. Anyja kezdett idegeskedni. Bement a lány szobájába, megkereste a naplót és olvasni kezdte az utolsó feljegyzést: " Ma megtörtént! Féltem tőle, de megtörtént...Nem csak Ő akarta, hanem én is. Szerelmes vagyok ! Imádom! Csak az anyu meg ne tudja...Képes lenne megölni..."
Az asszony elsápadt: "Megtörtént !? Az én kislányommal ?" Nem tudta mihez kezdjen, mit csináljon, annyira ideges lett. Valahol a konyhafiók mélyén volt egy doboz cigaretta. Három éve nem gyújtott rá, de most szüksége volt a nikotinra. Kivett egy szál cigit a dobozból. Ujjai remegtek, mikor meggyújtotta a cigarettát. Néhány szippantás után elnyomta, nem ízlett neki, megfájdult tőle a feje. A lány közben hazajött, meglátta anyja előtt a hamutartót, elmosolyodott, de nem szólt semmit. Az asszony fürkésző tekintettel nézett végig lányán:
– Minden rendben van? – kérdezte.
– De mennyire! – vágta rá jókedvűen a lány, majd bement a szobájába.
A lány az utóbbi időben egyre vidámabb volt, ezt valahogy nagyon különösnek találta az anyja. Amikor a lánya elment az iskolába, megkereste a naplót és a következőket olvasta benne: "Legszebb dolog a világon szerelmesnek lenni! Szerelem, szerelem, szerelem! Megtaláltam a nagy Ő-t ! Anyu előtt azonban titokban tartom a dolgot, nem szabad, hogy megtudja...Ha tudná, hányszor voltunk már együtt..."
Az asszony úgy érezte, kezdi elveszíteni a lányát. Megijedt, hogy a lány elfordul tőle, mert a szerelem elveszi az eszét. Teltek-múltak a napok, s az asszony észrevette, hogy a lány már nem olyan jókedvű, mint régebben. Csak nincs valami baja? Véget ért a nagy szerelem? – gondolta, de kérdezni nem kérdezett semmit a lánytól. Megvárta, amíg az eltűnik otthonról és már sietett is a naplóért, amelyben ez állt: "Azt hiszem, terhes vagyok...Először nagyon megijedtem, de utána átgondoltam az egészet. Nem én vagyok az első, sem az utolsó, aki tizenhat évesen esett teherbe. A szerelmem is nagyon örül. Csak nem tudom,anyu mit fog szólni, ha megtudja, hogy nagymama lesz...Egyelőre nem mondom meg neki..."
Az asszony kitámolygott a szobából, bement a konyhába és csak nézett maga elé :
– A lányom terhes, én nagymama leszek, ez nem lehet igaz... – motyogta magában. Amikor a lány hazajött, megkérdezte tőle, hogy minden rendben van-e. Igenlő választ kapott a lánytól, aki azonnal bevonult a szobájába. Az asszony nem tudta, mit tegyen, hiszen nem árulhatta el, hogy rendszeresen olvassa a lány naplóját. Egyik reggel azt mondta a lánynak, hogy másnap elmegy egy kötelező nőgyógyászati kivizsgálásra és a lányt is bejelentette az orvosánál. A lány erre tiltakozni kezdett, de közben mosolygott. Azt mondta, hogy ő semmi esetre sem megy el a nőgyógyászhoz. Az anyja azonban azt mondta, hogy igenis, együtt mennek másnap. A lány nem szólt semmit. Másnap nem jött haza az iskolából a megígért időben. Az asszony rosszat sejtve ment be lánya szobájába, ahol elég nagy felfordulást talált. Hiányzott a lány utazótáskája, meg néhány ruhadarab. A méregtől fel tudott volna robbanni, ideges lett, de nagyon. Aztán megpillantotta az ágyon a naplót. Kinyitotta és olvasni kezdte: " Drága anyuci! Már régóta tudom, hogy olvasod a naplómat, ezért nem is dugtam el előled. Egy-két napig nem jövök haza. Hogy hazajövök-e, csakis tőled függ. Az utóbbi hónapok alatt írt feljegyzéseimből semmi sem igaz: 1. Nincs barátom, nem vagyok szerelmes... 2. Még szűz vagyok... 3. Így tehát nem lehetek terhes sem... Mindezt azért írtam, hogy megleckéztesselek. Nem bírok abban a tudatban élni, hogy nem bízol meg bennem, hogy nem hiszel nekem...Anyukám, ha szerelmes leszek, te leszel az első, akinek elmondom...Amint azt az elején írtam, egy-két napig nem alszom otthon. Megnyugtatlak, nem fiúnál éjszakázom, hanem az egyik barátnőmnél. Ha úgy érzed, hogy bízol bennem és hiszel nekem, akkor hívj fel és én azonnal hazamegyek! Kérlek, bízz bennem! Szeretlek anyuci! "
Az asszony egyszerre sírt és nevetett. Könnyei végigcsurogtak az arcán. Megfogta a telefont és fel akarta hívni a lányt. Aztán meggondolta magát.
– Nem hívlak fel, bogaram, majd csak holnap...Megígérem, mostantól kezdve bízok benned és hiszek neked... – mondta mosolyogva s közben letörölte arcáról a könnyeket.