MEGFEJTÉS

Meg kell fejtenem, mi dolgom lehet
nekem még e földön, hol farkas-csordák,
kétes jampecek, csicsergő,
kanári-dámák közt élet-halál
versengés folyik szánalmasan.
Már nem kell többet se szánalomittas szorongás,
se játéknak való játsznyi szellem az élesre lecsiszolt
létezésben, görbe tükrű vermek az egyedüli útmutatók.
S ha villogtatják kérkedőn méregdrága
koktél-egyenruháikat a puccs partikirálynők,
az emlékek megszelídített pókhálója
tán mindenkiben fogságba ejti az Időt lent.

Meg kellene fejtenem,
hogy főként manapság miért pont
a pénz lett minden kapcsolat központi magja?!
Csöndet-kondító, egzotikus flört-pillantások
mögötti kétes-gyilkos tekinteteket,
míg az egyes évek vonzásainak
keresztmetszetében őszinte szavakat
kunyerálhatnánk, akár elhullajtott virágcserepeket.

Tiszta szavú, hűsítő fátyolvízesés szórná áldott,
milliónyi kristálycseppjét ránk,
amíg féltőn sóhajtó szíveink
tétován elrebegnénk a féltve
megőrzött igenek hatalmát.

Meg kellene fejtenem az önző félelmet,
mely már totálisan eluralkodott felettem,
s a magányt-növelő hallgatásban
megtestesülni látszott
a pillanatnyi különbéke állapota.
Nem mélyítheti kölcsönös
megbánás makacs arcom vonásait.

Lábam alatt tétován,
bizonytalanul mozdul a szőnyeg,
lakás, kinti környezet.
Minden mindennel összefügg alapelve itt is működik.
Gyűrűkben felépített szánalmas életem
tapintható látomás lehetett csupán.
Ember-mosolyom inkább sokszor,
sokféleképpen volt grimasz-vigasztalás.

Már minden csak önmagát dicsőíti vagy idézi,
s a langymeleg füvek élén addig nyújtózkodom
s fekszem, míg porrá nem metszik testem.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.