Az elegáns szajkó

Mátyás madár szállt ablakomba,
benézett a lakásomba,
gondoltam tán beszélgetne,
ezt kívánja úri kedve.

Elegáns volt tollazata,
mintha bálba készült volna,
izmos testén kék mellénye,
fekete folt nyakkendője.

Illegette kicsit magát,
szemeztünk az üvegen át,
majd hirtelen szárnyra kapott,
itt hagyott, mint csapot-papot.

Madárnyelven párja hívta,
az ő nyelvét jobban bírta,
emberhangom nem ismerte,
elrepült a végtelenbe.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.