Szívek

Van, hogy nehéz súly nyomja a vállunk,
bármilyen rossz is, de még próbálunk remélni.
A szebb és jobb napokra várunk,
De tudjuk, hogy a rosszat is ugyanúgy meg kell élni.

Én is megéltem szebb és rosszabb napokat,
melyek néha elnyomtak, aztán felemeltek.
Az élet gyakran úgy osztja a lapokat,
Mint ahogy a pókerben kevernek.

De egyszer mindennek vége szakad,
Jónak és rossznak is egyaránt.
Van, hogy egy pillanat magával ragad,
Utána az élet kegyetlenül visszaránt.

Szívek törnek össze szilánkjaira,
De mégis minden darabjaival szeretünk.
Van, hogy az ember nem gondol másra, csak a vágyaira,
Mert valahol van valaki, kit soha nem feledünk.

Hozzászólások (3 darab)