A társadalomkritikus versek a költészet legerősebb hangjai közé tartoznak: bátran szólalnak meg igazságtalanságról, társadalmi feszültségekről, emberi sorsokról és a modern világ ellentmondásairól. Ezek a sorok nem félnek tükröt tartani — megmutatják, hogy milyen világ vesz körül minket, és milyen kérdésekre kellene végre választ adnunk.
A társadalomkritika lírája egyszerre lehet nyers, szikár, ironikus, lázadó vagy mélyen elgondolkodtató. A költők a mindennapokból merítik inspirációjukat: a szegénységből, a magányból, az emberi méltóság sérüléseiből, a rohanó élet felszínességéből és azokból a helyzetekből, amelyeket gyakran inkább elfordulva nézünk.
Ezek a versek kérdeznek, felráznak, állást foglalnak és gondolkodásra késztetnek. A társadalmi felelősség, az emberközpontúság és a változás iránti vágy mind ott lüktet bennük.
Fedezd fel a társadalomkritikus líra sokszínű világát – ahol a költészet nem csupán szépséget teremt, hanem hangot ad mindannak, amiről beszélnünk kellene.
A társadalomkritika lírája egyszerre lehet nyers, szikár, ironikus, lázadó vagy mélyen elgondolkodtató. A költők a mindennapokból merítik inspirációjukat: a szegénységből, a magányból, az emberi méltóság sérüléseiből, a rohanó élet felszínességéből és azokból a helyzetekből, amelyeket gyakran inkább elfordulva nézünk.
Ezek a versek kérdeznek, felráznak, állást foglalnak és gondolkodásra késztetnek. A társadalmi felelősség, az emberközpontúság és a változás iránti vágy mind ott lüktet bennük.
Fedezd fel a társadalomkritikus líra sokszínű világát – ahol a költészet nem csupán szépséget teremt, hanem hangot ad mindannak, amiről beszélnünk kellene.
Mindennapok közüzemi számlái, vándorolni kész, kézen-közön elkótyavetyélt végrendelet-szerződések:Tovább olvasom…
Koszos kartonpapír-koronát visel egy részeg hajléktalan, girhes korcs kutyusa szimatolja folyton.Tovább olvasom…
A felgyűlt, összezavarodott lélekben ma még a tél erősebb; perceg a szú, rágcsál megannyi milliónyi kisegér a benti személyiség rétegein, hangulatok szárnytollait rendre kiherélikTovább olvasom…
A létezésben most még inkább hátrafelé oldalaznak sokan, mint a rákok pirkadó naplementékben, hisz most egyre hivalkodóbbanTovább olvasom…
Eszelősen, akár az idült bolondok – félő –, már korántsem lehet káromolni a Hiányt, s annak tartozékait.Tovább olvasom…
Ember talán nem is gondoltál még arra, hogy mennyit nyom a latban az, ha megérzed mikéntTovább olvasom…
Mintha az emberek már a viszonzott odaadásban is egyre inkább szándékosan megromlanának,Tovább olvasom…
Legszebb bizalmainkat is el kell veszítenünk, érezni a Nihil-semmi egyre ringat. Az el nem mondható érzésekTovább olvasom…
Mérges, fertőzésnek induló kicsinyes szálka-szavak bőröm alatt; örökbe illik fogadnomTovább olvasom…
Hitvány keselyűi e mostani brutál Jelennek még most is hetvenkedve pofáskodnak, lejmolva tollasodnak,Tovább olvasom…
Most nehézkesebb az élet, mintha több volna immár a jóllakott ordas, mint a sovány éhező,Tovább olvasom…
Jó volna még – igaz csupán akarattal, s tán tettel is – egymásba bele-belekapaszkodni, miközben tudvalevőenTovább olvasom…
A legújabb valóság Realityban mintha újfent totál amatőr színjátszók próbálnánakTovább olvasom…
A lassú örökévalóság, akár elsietett, méla percek ideje korán elillanak,Tovább olvasom…
Lépteink zörögnek, akár az avarszagú, kicsapongó szél, lelkünk most mégTovább olvasom…
A spirálisan tekergőző kígyók mostan legszívesebben fölfalnák az egész Világot; nukleáris bomlásokTovább olvasom…
Ahogy a puding próbája az evés, szándékosan befelé csorgó huzatos könnyeinkkel sem igazán tudunk már mit kezdeni.Tovább olvasom…
Jó volna megérteni s megmérni a még hátralévő nincs-Időt, eljutni bárhogyanTovább olvasom…
A társadalomkritikus versek olyan kérdéseket fogalmaznak meg, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A költők sorai rávilágítanak a mindennapok problémáira, az emberi méltóság fontosságára és azokra a jelenségekre, amelyek alakítják közös világunkat.
Kapcsolódó témák:
Sötét líra, Tragédia, Filozófia, Humor, Élet.
Kapcsolódó témák:
Sötét líra, Tragédia, Filozófia, Humor, Élet.