Az elveszett tyúkláb esete

Soha nem mondtam még el senkinek, hogy ez az eset velem megesett, de most úgy érzem, itt az ideje.
Húszas éveim elején, amikor kirepültem a szülői házból, és új életet kezdtem, egyik nap észrevettem, hogy a nappali és a konyha között lévő üvegajtóm félig nyitva van. Előtte fél órával, a teraszon keresztül jöttem be, fazékkal a kezemben, melyben az akkor vágott tyúkot hoztam. Én mindig behúzom magam mögött az ajtót, és nem hittem el, hogy éppen akkor nyitva hagytam. Ha melegem volt, mindig azt az ablakot nyitottam ki, ahol szúnyogháló van.
Még régen, az otthoni házban, egy szép őszi napon, szellőztettem, olyan ablakon, ahol nem volt szúnyogháló. Kis idő után észrevettem, hogy az ablakomon, a szomszéd macskája éppen akkor lépett be, majd ugrott egy nagyot. Persze nevetésbe törtem ki, és a macska, ahol bejött, ott ki is ment. Azóta csakis szúnyoghálóval ellátott ablakot nyitok ki.

Még mindig ott álltam a konyhapultnál, és az ajtót néztem. Ugyan hogyan nyitódott ki, mikor én biztos, hogy bezártam. Nem jutottam dűlőre, ezért gondolataimat eldobva, elkezdtem a tyúkot megfosztani a rajta maradt kisebb tollától, majd felbontottam. Otthagytam a konyhapulton, és elmentem a spájzba, hogy a pörkölthöz hozzak hagymát, házi vegetát, paradicsomot, paprikát. Mikor visszaértem, a fűszereket a konyhapultról elvettem, és az edényem mellé tettem. Akkor eszembe jutott, hogy a házi csípős Erős Pistát otthagytam. Gyorsan visszamentem, és elhoztam.
A konyhába érve, fura érzésem támadt. Mintha járt volna itt valaki. De ki? Senkit nem vártam erre a napra. Az ajtó még jobban nyitva volt. Odamentem, kinéztem a teraszra, mivel semmi szokatlant nem láttam, ezért bezártam. Ha valaki akar valamit, majd szól.

Hozzákezdtem a hagymapucolásnak, majd feltettem a gáztűzhelyre, kedvenc piros pöttyös edénykémben, melyben egy kis adag házi zsírt tettem. Főt füstölt sonkát hajszál vékonyra vágtam, majd a zsírban kicsit megpirítottam. Amikor jól átsült, kivettem, majd beletettem a hagymát. Egy kicsi só, és pár perc kevergetés után jött a paprika, paradicsom. Kicsit megpároltam, majd levettem a tűzről, beletettem a fűszereket, felöntöttem kevés vízzel, összekevertem, majd a tyúk felé fordultam. Közelebb mentem…, és észrevettem, hogy kissé hiányos lett a tyúk. Hol vannak a lábai? Nem emlékszem, hogy a nélkül hoztam volna be. Végiggondoltam az egészet. Mit, hogyan csináltam. Eszembe jutott, hogy amikor a spájzba mentem, még az egész tyúk megvolt. A spájzból jövet azt vettem észre, hogy az ajtó jobban nyitva van. Úgy éreztem, ez az eset MEGOLDHATATLAN lesz számomra.
A megmaradt tyúkot odatettem főni, majd kiszaggattam a nokedlit. Persze fövés közben tunkoltam egy kicsit. Mire készen lettem, már az étvágyam elment. Gondoltam inkább kimegyek a kertbe, egy kis friss levegő nem árthat nekem.
Odakint éppen összegyűltek a felhők, és éppen arra készültek, hogy megöntözzenek mindent. Bementem a lakásba, bezártam kulcsra, megfordultam, és mit láttam? A szomszéd macskája szaglászta a pörköltemet. Még jó, hogy tettem rá fedőt, de egy kis rést hagytam. Ekkor jutott eszembe, hogy ugyan ki vihette el, az én tyúkom lábát? Úgy látszik, vonzom a szomszédjaim macskáit.
Attól a naptól kezdve, kétszer nézem meg, hogy az ajtót bezártam-e magam után.