Maradandó kép

Lelkem falán csüng egy kép,
s benne aranymondat áll.
Felragyog, ha lábam új útra lép,
szíve magját hagyta rám anyám.

És mikor az élet megtép,
a bölcselet magasba száll.
Nem gátolja nyár vagy fagyos tél.
Őt követve élek igazán.

Szeretve másolom szavait most,
s maradandó keretbe teszem.
Gyermekem falára akasztom,
s őrzi, mikor suttogom: „másokért éltem”.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.